A venezuelai kormány határozottan elítélte az amerikai képviselőház által elfogadott Bolivar-törvényt. Ennek célja, hogy az amerikai törvényhozásban szankciókat iktasson be a dél-amerikai országgal szemben.
„A törvény célja a Venezuela és az USA közötti gazdasági kapcsolatok és együttműködés aláásása”. Ez az ENSZ Alapokmányának durva megsértését jelenti, „és a venezuelai nép elleni több mint 930 egyoldalú és extraterritoriális kényszerintézkedésen felül” – olvasható a külügyminisztérium sajtóközleményében.
Caracas a venezuelai ultrajobboldali ellenzéket is azzal vádolja, hogy támogatja Washington „agresszióját” az ország ellen, és felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy ítélje el ezt a „törvénytelen” intézkedést, amely „sérti a nemzeti szuverenitást”.
Kritizálja a törvény „sértő” nevét is, amely a venezuelai és dél-amerikai függetlenségi hősről, Simón Bolívarról kapta a nevét.
A „Törvény a venezuelai (Bolívar) törvénytelen önkényuralmi rezsimmel való üzleti és bérleti szerződések megtiltásáról” című törvényt hétfőn fogadta el az amerikai képviselőház republikánus és demokrata képviselők támogatásával. A törvényjavaslatot két floridai kongresszusi képviselő, Mike Waltz a republikánusok és Debbie Wasserman Schultz a demokraták részéről terjesztette be, és most a szenátus elé kerül.
Waltz, akit Donald Trump megválasztott elnök nemzetbiztonsági tanácsadónak nevezett ki, sajtóközleményében kijelentette, hogy a törvényjavaslat „határozott üzenetet küld Maduronak, hogy nem lesz megbékélési politika”.
Kedden Rick Scott floridai republikánus amerikai szenátor, a Bolivar-törvény egyik kezdeményezője videóhívást folytatott María Corina Machado venezuelai ellenzéki személyiséggel. Nicolás Maduro elnök napjai meg vannak számlálva – mondta Scott. Az X-en azt posztolta, hogy „tovább fog harcolni” a Maduro-kormány megdöntéséért, jelezve a szenátus pozitív hozzáállását a törvényjavaslathoz.
A HR 825-ös számú törvényjavaslat megtiltja az amerikai szövetségi ügynökségeknek, hogy „árubeszerzésre vagy szolgáltatásnyújtásra” vonatkozó szerződéseket kössenek olyan személyekkel, akik jelentős üzleti tevékenységet folytatnak „Venezuela kormányának olyan ügynökségével, amelyet az Egyesült Államok nem ismer el Venezuela törvényes kormányaként”.
Azok a vállalkozók, akik az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Eszközök Ellenőrzési Hivatalától (Office of Foreign Assets Control, Ofac) szankciómentességet kaptak venezuelai üzleti tevékenységükre, mentesülnek a szankciók alól.
A gyakorlatban a Bolivar-törvény nem vezet a meglévő szankciók szigorításához. A Trump-kormányzat által 2019 augusztusában kiadott 13884. számú végrehajtási rendelet már most is megtiltja az amerikai állampolgároknak, hogy „a Maduro-kormánnyal tranzakciókat bonyolítsanak le, kivéve, ha erre az OFAC engedélyt ad”. A törvényjavaslat célja azonban az, hogy a végrehajtási rendeletek által előírt intézkedéseket jogszabályban rögzítse.
Barack Obama elnök 2015-ös, Venezuelát az amerikai nemzetbiztonságra nézve „szokatlan és rendkívüli fenyegetésnek” nyilvánító végrehajtási rendelete óta széles körű szankciókat vezettek be a venezuelai gazdaság gyakorlatilag minden ágazatára. Az olajipart pénzügyi szankciókkal, exportembargóval, másodlagos szankciókkal és más, a bevételeket elvágó intézkedésekkel vették célba. A rendeletet azóta évről évre megújították.
Ezt a szankciós politikát független emberi jogi szakértők „kollektív büntetésnek” minősítették, mivel migrációs és gazdasági problémák hullámát váltotta ki, amely venezuelaiak tízezreinek halálához vezetett.
Az ultrajobboldali ellenzék régóta támogatja az amerikai rendszerváltási programot, beleértve az egyoldalú kényszerítő intézkedéseket is. Azok között, akik többször is támogatták a szankciókat és a katonai beavatkozást, van Machado is.
Vétkei miatt a venezuelai legfelsőbb bíróság eltiltotta őt a közhivatalok gyakorlásától. Ezt követően a július 28-i elnökválasztáson a gyakorlatilag ismeretlen 75 éves diplomatát, Edmundo Gonzálezt jelölte pótjelöltnek.
A Nemzeti Választási Tanács (CNE) szerint Maduro 6,4 millió szavazatot kapott, az Egyesült Államok által támogatott jelölt pedig 5,3 milliót. A legfelsőbb bíróság megerősítette az eredményeket. Az ellenzék azonban továbbra is azt állítja, hogy a szeptemberben spanyolországi száműzetésbe vonult González a győztes.
Gonzálezt még a Venezuelán belüli és kívüli baloldali körökben sem ismerik el az elnökválasztás győzteseként, amelyek addig nem ismerik el Maduro győzelmét, amíg a CNE nem teszi közzé a választási eredményeket.
Kedden Antony Blinken amerikai külügyminiszter most Gonzálezt „megválasztott elnöknek” nevezte. Korábban Washington támogatását fejezte ki az ellenzék győzelmi igényével kapcsolatban, de tartózkodott annak teljes elismerésétől.
„A venezuelai nép július 28-án világosan beszélt, és Edmundo Gonzálezt választotta elnökké. A demokrácia megköveteli a választók akaratának tiszteletben tartását” – írta Blinken.
Yván Gil venezuelai vezető diplomata ezután azzal vádolta, hogy megismétli a 2019-es sikertelen stratégiát, amikor Washington az önjelölt „ideiglenes elnök”, Juan Guaidó mögé állt. Guaidó több sikertelen megbuktatási kísérlet után 2023 elején távozott az Egyesült Államokba.
A januárban hivatalba lépő Trump-kormányzat még nem foglalt állást ezzel kapcsolatban. Elemzők azonban úgy vélik, hogy az, hogy Trump a republikánus keményvonalas Marco Rubiót jelölte külügyminiszternek, a rendszerváltásra irányuló fokozott erőfeszítéseket jelzi.
Írta: Andreína Chávez Alava
Forrás: Venezuelanalyis
